Kiemelt figyelmet kap a Kongresszus vizsgálata, amelynek középpontjában Bill Clinton volt elnök és Hillary Clinton egykori külügyminiszter állnak. Az eseményeket a Jeffrey Epstein-ügyhöz kapcsolódóan indított vizsgálat keretei között követhetjük nyomon, ahol a felkérés ellenére sem jelentek meg személyesen a meghallgatásokon.
A Clinton-házaspár részletes indoklással utasította vissza a személyes megjelenést, hangsúlyozva, hogy hajlandóak írásbeli tanúvallomást tenni, ahogy ezt más, beidézett személyek számára is elfogadta a bizottság. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a képviselőházi bizottság vezetője a minősítő eljárás elindítását helyezte kilátásba.
A vita egyik kulcspontja: vajon érvényes jogi célt szolgálnak-e a beidézések, vagy mindez politikai eszköz? A Clintonokat nem vádolják bűncselekménnyel, mégis rendkívül felfokozott légkörben zajlik a meghallgatási folyamat, amely komoly politikai és jogi következményekkel járhat.
A nyilvánosság előtt az is kérdésként merül fel, hogy miért kerülhetnek különböző elbánás alá a meghallgatott tanúk, illetve milyen precedenst teremthet ez az eljárás mind a jövőbeni politikai vizsgálatok, mind a jogalkotás szempontjából.
