1986. március 3-án jelent meg a Metallica ikonikus Master of Puppets albuma, amelyen Cliff Burton utoljára működött közre basszusgitárosként. Az instrumentális ‘Orion’ című dal részleteiben számos izgalmas zenei megoldás fedezhető fel; ezek közül egy speciális riff zenei atomjaira bontásával próbálhatjuk megérteni a zeneszerző gondolkodását és technikáit.
A felvétel szokatlan zenei megoldásokkal dolgozik, például többsávos basszusgitár rétegezésével, ami ritka a populáris zenében. Ennek a produkciós döntésnek és magának a hangszerelésnek a jelentőségére is kitér az elemzés, összehasonlítva az együttes későbbi munkáival, amelyekben a basszus háttérbe szorult.
Az elemzés során fokozatosan bontják ki az előforduló hangokat, skálákra és akkordokra koncentrálva, hangsúlyozva a dal tonális variációit, illetve azt, hogy egyes zenei témák hogyan kapcsolódnak a hangszereléshez és a ritmushoz. Kiemelt figyelmet kap a dal jellegzetes ritmusképlete, amely latin zenei hatásokat is tükröz, de tökéletesen működik metál környezetben is.
Tovább mélyedve a riffekbe, a videó azt vizsgálja, hogyan emelkedik ki a basszus a vezető szólam szerepében, és miképp kapcsolódnak hozzá a gitárok és a dobok ritmikus hangsúlyai. Elemzi, hogy a gitárakkordok hogyan követik le a basszusvezérelt hangmenetet, és miként alakítják át a power chordokat többszólamú felhangzássá.
A ritmikai finomságokat is feltárja, beleértve a váratlan hangsúlyeltolásokat, amelyek különleges „szaggatott” érzetet adnak az összképnek, valamint kitér arra, hogyan teremt feszültséget és változatosságot egy alapvetően 4/4-es metrumban. Az anyag több ponton felvet további zenei kérdéseket, például a klasszikus hatások részletesebb elemzésének igényét.
