Az elmúlt néhány hónapban az Anthropic nevű AI vállalat szisztematikusan forgatta fel a szoftveripart, mindössze négy hónap alatt négy jelentős iparágban okozva tőzsdei megrázkódtatásokat. A folyamat kulcsa nem feltétlenül az, hogy Claude nevű AI rendszereik jobb termékeket kínálnának, hanem az, hogy a munkafolyamatokat új alapokra helyezik: lépésről lépésre kiváltják azokat a feladatokat, amelyeket eddig emberek szoftverhasználattal végeztek.
Fontos kérdés, hogy mit jelent ez a szaktudásra, munkakörökre és üzleti modellekre nézve. Nem arról van szó, hogy a legprofibb tervezők vagy biztonsági szakemberek munkáját azonnal átvennék ezek a rendszerek, hanem arról, hogy a piac most azokat a szoftvercégeket bünteti, amelyek árazását emberi használatra alapozzák, miközben a mesterséges intelligencia egyre több rutinfeladatot átvesz.
Ezzel összefüggésben újabb és újabb szolgáltatások jelennek meg minden iparágban: a tervezésen túl már a jogi, kódolási és kiberbiztonsági területeken is bemutatkoztak – mindegyik hasonló piaci sokkot okozva. Ezek a fejlemények felvetik a kérdést, hogy a hagyományos szoftverüzleti modellek hosszú távon életképesek lesznek-e, és hogy a „per seat” (felhasználónkénti) árazás helyét átveheti-e a használatalapú elszámolás az AI korszakban.
Érdekes aspektus, hogy nem a funkciók közötti harc a döntő, hanem az, hogy ki képes saját infrastruktúrát, biztonságot és adatokat kínálni olyan szinten, amit már nem lehet egyszerűen AI ügynökökkel helyettesíteni. Megjelenik az a dilemma is, hogy a piac számára mit jelent igazán értékesnek tartani: a végső felhasználói élményt, vagy azokat a háttérben működő felhő, chipgyártó és adatmenedzsment szolgáltatásokat, amelyeket minden AI alkalmazás igénybe vesz.
