Christopher Nolan ezúttal Homérosz klasszikusának történetét eleveníti fel új filmjében: az Odüsszeiát. Ez a feldolgozás nemcsak a grandiózus vizuális világával, hanem a sajátosan Nolan-i rendezésével hívja fel magára a figyelmet. A történet középpontjában Odüsszeusz, Ithaka királya áll, aki a trójai háború után próbál hazajutni a tengeren, miközben az istenek és mitikus szörnyek is akadályozzák útját – mindezt két évtizedes távollét után.
Matt Damon játssza Odüsszeuszt, oldalán olyan szereplőkkel, mint Anne Hathaway, Tom Holland, Robert Pattinson, Kumail Nanjiani, John Leguizamo; rövid szerepben Mia Goth, illetve Lupita Nyong’o és Elliot Page is megjelenik. A film nagy hangsúlyt fektet az egyéni karakterpillanatokra és monológokra, és több szereplőnek is lehetőséget ad a kibontakozásra, még ha csak rövid időre is tűnnek fel a vásznon.
Érdekes kérdéseket vet fel Nolan hozzáállása a mitikus világ ábrázolásához, ahol a realizmus és a varázslat egyaránt jelen van. A Küklopsz barlangja horrorisztikus jeleneteket kínál, Circe jelenetei pedig megragadják a néző fantáziáját. Ugyanakkor a film néhány mitológiai lénye, mint például Szkülla, inkább csak sejtetve jelenik meg, ezzel teret adva a képzeletnek.
Vita tárgyát képezi a film fényelése és hangkeverése: egyes nézők szerint sötétebb, mint a megszokott, mégis sokaknak lenyűgöző a kontrasztos látványvilág. Az angolszász dialógusokra és modern szófordulatokra is kitérnek: van, akit kizökkent a történelmi háttérből, míg mások szerint nem ront az élményen.
Nolan rendezése mellett a zenei aláfestés is kiemelkedő: Ludwig Göransson drámai, érzelmes hangulattal járul hozzá a film súlyához. Az Odüsszeia értelmezése nem egyszerű akciófilm letisztult elemekkel, hanem egy komplex, feszültséggel teli dráma, amely a heroizmus, a család, az otthon és a veszteség kérdéseit boncolgatja, miközben a nézőt is mélyebbre vonja a mitológiai világ atmoszférájába.
