A filmkritika középpontjában Chris Stuckmann rendezői debütálása, a Shelby Oaks áll, amely egyedi módon ötvözi a found footage és a hagyományos narratív filmkészítés elemeit. A cselekmény az online paranormális történetek világából indul ki: egy fiatal nő YouTube-csatornát vezetett, majd rejtélyesen eltűnt, évekkel később pedig a húga indul a nyomába.
Érdekes kérdéseket vet fel a film atmoszférája és a rendező filmes múltja, hiszen Stuckmann korábban maga is online filmes közösségekben vált ismertté. A kritika hangsúlyozza a főszereplő, Mia (Camille Sullivan) teljesítményét, akinek szemszögéből a néző végigkövetheti az eseményeket, és akinek jelenléte adja a film egyik legerősebb pontját.
Noha a vizuális világ és a horror hangulat jól működik, bizonyos jelenetek – például a karakterek logikátlan döntései vagy a történetvezetés indokolatlanságai – megkérdőjelezik a narratíva egységét. Felmerül, hogy mennyire teszi hitelessé az élményt a YouTube-féle ábrázolás, valamint hogy mi viszi rá a szereplőket a veszélyes helyzetek felkeresésére.
Visszatérő téma, hogy a film mennyiben hommage vagy éppen kritika a korábbi found footage-mozik és a YouTube-kultúra irányába, illetve a forgatókönyv erősségei és gyengeségei hogyan befolyásolják Stuckmann karrierjét rendezőként. Kérdésként merül fel: vajon mi szükséges ahhoz, hogy egy első filmes rendező igazán egyedi hangot találjon a zsáneren belül?
