Egy távoli, szinte elérhetetlen himalájai helyszínre kalauzol ez a történet, ahol az emberi kitartás és az építészeti innováció találkozik. A Chennab híd megépítése nemcsak földrajzi, hanem időjárási és politikai akadályokat is leküzdött: a szakembereknek a Himalája szélsőséges hőmérsékleteitől, veszélyes szélrohamoktól és földrengésektől kellett tartaniuk, miközben a mély kanyonokon átfeszülő acélszerkezeten dolgoztak.
A hídépítés helyszínére jutás önmagában is hatalmas kihívást jelentett: utak hiánya, hegyoldalakon kanyargó újonnan épített szűk utak, hajóutak a folyón és hegyi ösvények jellemezték az odavezető utat. A tervezés során a mérnököknek szélcsatorna-teszteken és számítógépes szimulációkon keresztül kellett megérteniük a helyi adottságokat, hogy a szerkezet ellenálljon a különleges körülményeknek, mint a Venturi-hatás okozta viharos széllökések.
A vasúti infrastruktúra bővítése nemcsak közlekedési, hanem politikai kérdés is: a Dzsammu és a Kasmír-völgy közötti összeköttetést a National Highway 44 rendszeres hóakadályai nehezítik, a térség pedig India és Pakisztán közötti megosztottságáról ismert. Az új vasútvonal építését ezért egyesek gazdasági fellendülésként, mások viszont politikai beavatkozásként értékelik.
Mindez számos műszaki részlettel és emberi történettel egészül ki: a sínek délelőtti feszítése, speciális rögzítései, illetve a helyszínen létesített gyártóműhelyek, amely nélkül lehetetlen lett volna a projekt. A több mint 900 híd és 36 alagút, köztük egy 7 mérföldes szakasz, mind azt mutatja, milyen emberfeletti teljesítményre képesek egyesek a lehetetlennek tűnő körülmények között is.
