Ebben az elemző videóban a Super Bowl egy különleges előadására irányul a figyelem, ahol Charlie Puth adja elő az amerikai nemzeti himnuszt. A műsor középpontjában az élő éneklés és az autotune hatékony – sőt, szinte teljesen nyilvánvaló – használata áll.
A műsorban szó esik arról, hogy Charlie Puth ismert arról, hogy fellépésein rendszeresen használ hangkorrekciót, ráadásul ezt maga is nyíltan felvállalja. Az elemző kitér arra, hogy az alkalmazott autotune szinte matematikai pontossággal „igazítja” a hangokat az A440-es standard hangoláshoz, így minden hosszabb hang tökéletesen pontosnak tűnik.
A videó gondolatébresztő kérdéseket vet fel: mennyire befolyásolja az élményt, ha egy előadó nyíltan használ gépi beavatkozást? Vajon az ilyen zenei produkció ugyanolyan értékű-e, mint egy teljesen természetes, szerkesztetlen ének?
Összehasonlítást is hallhatunk más, ikonikus himnusz-előadásokkal, például Whitney Houston Super Bowl fellépésével, amely teljesen más technikai megvalósítást képviselt. Emellett szóba kerül, hogyan változna a közönség percepciója, ha felfedezik az autotune jelenlétét, vagy éppen az előadó művészi szabadságának kérdése.
