Az elmúlt időszakban egyre többen állítják, hogy a CD-k automatikusan jobban szólnak, mint a streaming szolgáltatások – még akkor is, ha veszteségmentes formátumban hallgatjuk ugyanazt a zenét. Ennek az elképzelésnek több oka is lehet: néhányan talán csak a figyelem felkeltése érdekében hangoztatják ezeket az állításokat, másokat a formátum iránti nosztalgia motiválhat.
Fontos kérdés azonban, hogy ugyanazokat a felvételeket hasonlítjuk-e össze különböző formátumok között. Elképzelhető, hogy a CD-lejátszó jobb minőségű rendszerhez csatlakozik, vagy éppen a streaming eszköz teljesít jobban, ami befolyásolhatja az észlelt hangzást.
Érdekességként merül fel, hogy az azonos borítóval és látszólag ugyanolyan CD-k között is létezhetnek hallható különbségek – például eltérő kiadói forrás vagy gyártási különbségek miatt. Máskor viszont akár eltérő kinézetű verziók hangzásban egyezhetnek. Mindez arra enged következtetni, hogy a hangminőség megítélésénél nem csupán a formátum, hanem a mögöttes forrásfájl is kritikus szerepet játszik.
További izgalmas kérdés, hogy vajon mely streaming szolgáltatások, illetve CD-kiadások használnak valóban ugyanazokat a master fájlokat, és hogy ezek mennyire egyeznek meg egy adott zene esetében. Ezek a szempontok új megvilágításba helyezik a digitális zenehallgatás aktuális dilemmáit.
