Egy személyes történettel indul az előadás, amelyben az előadó mesél arról, miként küzdött meg a gyermekkori iskolai szorongással, és hogyan hozott megnyugvást számára egy váratlan zenei élmény. A részletek közt betekintést kapunk abba, hogyan hathatnak a környezet ingerei – például egy virágoskert látványa vagy ételek illata – az ember lelkiállapotára, de ezek mellett különösen kiemelkedő a zene, különösen az indiai klasszikus zene transzformatív ereje.
Történetek váltják egymást: a bemutatott esetek közt szerepel egy koncert, ahol az egyik hallgató életre szóló érzelmi megkönnyebbülést tapasztalt a hallott rágától, egy másik alkalommal pedig egy tanítvány édesanyjának régóta tartó fejfájását csillapította a tanulás és a zenehallgatás. Ezeken keresztül az előadó arra világít rá, milyen mélyen tud hatni a zene – akár fizikai, akár lelki állapotról van szó.
A gondolatmenet újabb rétegeit az önreflexió és a spiritualitás kérdései adják. A meditáció és a klasszikus zene közötti párhuzamokat ismerhetjük meg: mindkettő középpontba helyezi a nyugalmat és a belső középpont keresését. Az előadó megvizsgálja, hogyan válik a zene közösségi élménnyé, miként tud összekapcsolni előadót és hallgatót, és miért lehet az indiai klasszikus zene különösen alkalmas a spirituális fejlődés támogatására.
A felvetett témák között szerepelnek az indiai hagyományok, természet és zene kapcsolata, valamint az a kérdés, hogy a zene miként nyit utat az egyszerű örömtől a spirituális kiteljesedés felé. A nézők számára egy újfajta hozzáállást, kíváncsiságot és érzékenységet ajánl az indiai klasszikus zene iránt.
