Két világszínvonalú sakkozó, Magnus Carlsen és Hikaru Nakamura egy egészen különleges körülmények között mérik össze tudásukat: egy vak sakk partit játszanak időzítve, élő közönség előtt Barcelonában. Az esemény szokatlanságát az adja, hogy mindketten úgy játszanak, hogy nem látják a táblát, pusztán fejben kell követniük a bonyolult állásokat és lépéseket.
A játszma során számos izgalmas és stratégiailag mély döntési pillanat következik be, amikor a pozíciók akár egyetlen átgondolt vagy elszámolt lépésen is múlhatnak. Az eseményt egy konferencián rendezték meg élő közvetítéssel, ám a helyszíni hangulat és felfokozott légkör egészen különleges élményt adott mind a résztvevőknek, mind a nézőknek.
Felkavaró dinamikai és pozíciós harcok, rendkívüli időzavar, zajos környezet és izgalmas technikai újdonságok színesítik a partit, emellett a közönség is aktívan figyeli a meccset. Az élő kommentátor szakértő szemmel tárja fel a különféle változatokat és stratégiákat, felvetve megannyi sakkelméleti kérdést és tanulságot.
Az összecsapás során olyan témák kerülnek terítékre, mint a stratégiai áldozatok jelentősége vakon, a mély kombinációk felismerése látás nélkül, az izolált gyalogok szerepe, valamint az, hogy miként állják meg a helyüket gépi értékelések mellett is a világ legjobb sakkozói. A bonyolult változatok és a páratlan szellemi teljesítmény minden sakkrajongót arra késztet, hogy elgondolkodjanak, vajon meddig feszegethető az emberi elme határa ebben a játékban.
