Az elmúlt években a videojáték-iparban elterjedt néhány megkérdőjelezhető hiedelem, mint például hogy az egyjátékos játékok kockázatosak, az új címek nem térülnek meg, vagy hogy egy játék csak akkor lehet sikeres, ha nyílt világú és élőszolgáltatásos. A piac óriásai ezért sorra kockázatkerülő, platformalapú címeket készítenek, amelyek célja minél több játékos megszólítása – és eközben sokszor éppen a valódi játékélmény vész el.
A Capcom útja ezzel szemben merőben eltérő: a cég az utóbbi időben több kiemelkedően sikeres játékot jelentetett meg, például a Resident Evil Reququumot, a Monster Hunter Stories: Twisted Reflectiont és az újdonságnak számító Pragmatát. Ezek közül egyesek klasszikus franchise-t folytatnak, mások teljesen új szellemi termékek, de mindegyikre jellemző a fókuszált fejlesztés, a tudatos újrahasznosítás és a célzott közönségélmény.
Az iparág jelenlegi helyzetét vizsgálva felmerül, hogy az örökké növelni próbált játékidő és tartalom, illetve a mindenáron széles rétegekhez szólás valóban célravezető út-e. Érdekes kérdéseket vet fel az is, hogy az erőforrások újrahasznosítását – mint például animációk és pályaelemek megosztása különböző játékokban – mennyire lehet tartalmas módon művelni. A Capcom ezzel a stratégiával nemcsak költséghatékony, de képes megtartani a kreatív identitását is.
Hogyan tud egy stúdió az egymást követő években többszöri üzleti sikert elérni, miközben hű marad saját elveihez, és nem rohan a legújabb divatok után? Miben áll a „jó játék” készítésének titka napjaink tömegtermelésben megfulladó piacán? És vajon más szereplők is átvehetik azt a gondolkodásmódot, amely a Capcomot újra az élvonalba repítette?
