Pamela Brown riporterként visszatér a texasi Camp Mystic területére, ahol egykor maga is táborozóként vett részt, és felidézi gyermekkori élményeit a Guadalupe folyó partján. Megindítóan mesél arról, hogyan jelentett számára a hely a remény, boldogság és csodavárás forrását már tízévesen is, miközben most a visszatérés fájdalmas az ott történt tragédia tükrében.
A beszélgetés során megelevenednek a tábor különleges hagyományai: a törzsekbe osztás, a sport- és természeti programok, valamint a folyóban töltött felhőtlen órák. Egy szülő elmeséli, milyen hősies gyorsasággal mentették ki a tanácstalan gyermekeket a fiatal táborvezetők, amikor a víz váratlanul megemelkedett az éjszaka közepén. Részletes történetek bontakoznak ki arról, hogyan segítették egymást a gyerekek és a tinédzser korú felügyelők a veszélyes áradatban.
Mély kérdéseket vet fel, hogy lehetséges-e elég gyorsan reagálni az ilyen katasztrófákra, vagy hogy elkerülhetőek lettek volna-e az áldozatok, hiszen korábban is szó volt korai riasztórendszer telepítéséről. Továbbá a riport bemutatja, milyen maradandó nyomot hagy a közösség életében egy ilyen tragikus esemény, miközben a túlélők hősiességéről és a hely összetartó erejéről is képet ad.
