Az 1984-es The Last Starfighter film műfaját, ikonikus jeleneteit és a hozzá kapcsolódó játékfejlesztési legendákat mutatja be a videó. Felidézésre kerül, hogy a sci-fi film különleges vonzereje a korai CGI, az arcade játékos motívumai és a fiatal főszereplő egyedülálló hőstörténete volt, amely a nyolcvanas évek gyerekeinek kedvencévé tette.
Vizsgálat tárgyává válik, miért nem jelent meg hivatalos Atari-videójáték a film megjelenésekor, holott annak stáblistája ezt sugallta – sőt, a fejlesztések és átalakítások történetéről is szó esik, beleértve annak folyamatát, ahogy a Star Raiders 2 lett az egyik átirat végül. Az is kiderül, hogy a NES-re csak hat évvel később jutott el a cím, váratlanul nem Atari, hanem Mindscape és Nintendo gondozásában.
Kiemelt kérdésként jelenik meg, hogy a Nintendo NES-re készült The Last Starfighter játék mennyiben azonos a Commodore 64-en futó Uridium játékkal. A videó konkrétan elemzi a játékok leveladatait, pályatérképeit, sőt a kód szintjén keres kapcsolatokat a két változat között, beleértve azokat a technikai megoldásokat is, amelyek a platformok közötti portolást lehetővé tették.
A programozási és adatportolási technológiák részleteibe mélyedő szegmens során szó esik arról is, hogy milyen retro eszközökkel és visszafejtő szoftverekkel lehet kimutatni a közös adatot és kódot, illetve bemutatja az ilyen hasonlóságok összehasonlításának módszertanát.
Felvetődik továbbá a videojáték-adaptációk jogi és kreatív háttere, illetve a Commodore, Atari és Nintendo ökoszisztémájának kultúrája, ezek öröksége és a játékos közösségek kollektív emlékezete. Végül több érdekesség is előkerül, például a különféle játékverziók közötti eltérések, valamint a film által inspirált játékokban, hogy hogyan jelennek meg a filmes karakterek nevei high score listákon easter eggként.
