Az égetés, vagyis a burn-in kérdése sok audiofil és mérnök körében visszatérő vitapont. Felmerül a kérdés: vajon miért érzékelhető javulás az elektronikai eszközök hangzásában néhány órányi vagy napnyi használat után, főleg ha ezekben nincsenek mozgó alkatrészek?
Régi szakértői tapasztalatokból kiindulva elhangzik, hogy a kondenzátorok szerepe meghatározó lehet ebben a folyamatban. Bár ezek az elemek statikusnak tűnnek, idővel mégis változik a viselkedésük, főleg a dielektrikumokban végbemenő módosulások miatt. Kutatások számos változást írnak le, melyek akkor következnek be, ha ezek az egységek folyamatosan feszültség alatt vannak, vagy huzamosabb ideig állnak használat nélkül.
Digitális áramkörökben viszont ritkán figyelhető meg ilyen típusú bejáratás hatás. Felmerül a kérdés, hogy vajon tényleg változik-e egy digitális ki- és bemenetekkel rendelkező készülék teljesítménye az égetés során, vagy ez csak szubjektív benyomás? A témához kapcsolódóan az analóg áramkörök, különböző kábelek és a tápegységben lévő kondenzátorok szerepe is felmerül az összhatásban.
Kísérleti eszközökkel és prototípusokkal végzett tesztek során gyakran előfordul, hogy az alkatrészek és azok kapcsolódásának módosítása újabb és újabb hangzásbeli különbségeket produkál. Képlékeny marad a kérdés: valójában mennyit számítanak ezek az apró beállítások, és hol húzódik a határ a mérhető és a szubjektív különbségek között?
