Az előadás betekintést nyújt a bolgár számítástechnikai ipar sajátos fejlődésébe a hidegháború idején. Feltárul, miként vált egy agrárország a szocialista blokk „elektronikus utópiájává”, valamint hogy milyen történelmi és politikai döntések vezettek ehhez a gyors iparosodáshoz.
Érdekes személyiségeket ismerhetünk meg, akik kulcsszerepet játszottak ebben a folyamatban – például Ivan Popov, aki meggyőzte a vezetést a számítástechnika fejlesztésének stratégiai jelentőségéről, vagy olyan külső hatások, mint Japán és a Fujitsu együttműködése. Az előadás kiemeli a különféle irányokat, mint például az elektronikus számológépek tömegtermelése vagy az IBM 360-kompatibilis számítógépek licencgyártása.
Feltárulnak a szocialista gazdaság szürke zónái, a tudományos kémkedés szerepe, valamint a nyugati technológiák beszerzése, amelynek során sokszor leleményes, akár félig legális megoldások születtek. A bolgár ipar exportpiacokat is keresett, főleg a Szovjetunióban és Ázsiában, és sorra jelentek meg a helyi fejlesztések, hardverklónok, személyi számítógépek, amelyek a társadalmat és a munka világát is átalakították.
Társadalmi-pszichológiai vetületek is előtérbe kerülnek: milyen hatással voltak a változások a bolgár munkásra, a társadalmi nemi szerepekre, és hogyan jelent meg az információs kor szorongása egy kommunista rendszerben. Az előadás fontos kérdéseket vet fel a modernizáció, a megfigyelés, a szakmai büszkeség, az országimázs és a globális technológiatranszfer kapcsolódási pontjain.
