Elhagyatott betonkolosszusok emelkednek Buffalo peremén, amelyek egy letűnt kor ipari virágzásának maradványai. Ezek a gigantikus gabonasilók ma már üresen és némán állnak, mégis egykor hatalmas gazdasági jelentőséggel bírtak.
A korabeli Buffalo városa az amerikai exportkereskedelem egyik kulcsfontosságú csomópontja volt, ahol a vidéki termelők áruit a világpiac felé továbbították. Az Erie-csatorna megépítése előtt a szállítás nehézkes és veszélyes volt, a munkások kézi erővel hordták a nehéz gabonazsákokat a silók tetejére, gyakran életveszélyes körülmények között.
Az áttörést egy helyi vállalkozó, Joseph Dart ötlete hozta meg, aki feltalálta a gőzhajtású gabonaemelőt. Ennek köszönhetően a rakodási folyamat hetek helyett néhány órára rövidült. Az óriássilók városrészei, az úgynevezett Silo City, gyorsan épültek ki a 20. század elején, Buffalo pedig a világ legfontosabb gabonakikötőjévé vált.
A fellendülés nem tartott örökké. Az 1959-ben megnyílt Szent Lőrinc-vízi út átterelte a kereskedelem fő sodrát, így Buffalo ipari központként elvesztette jelentőségét. A silók üresek, idővel a természet is birtokba veszi őket, és némelyik már új funkciókat kapott művészeti és történeti központként.
Milyen társadalmi és technológiai változásokra inspirált ez az ipari forradalom? Milyen volt a munkások mindennapi élete? Hogyan formálja ma is a városképet a múlt öröksége? Ezek a kérdések bontakoznak ki a videóban.
