Két gyerek épít egy hóvárat, miközben tél közepén rendkívüli melegfront közelít – ezzel kezdetben szembesülniük kell azzal, hogy a dolgok átmenetiek. Később a történet fókusza áttevődik a nosztalgikus visszaemlékezésekre: a szereplő mesél arról, milyen volt felnőni kevés anyagi lehetőséggel, retro játékokon és kéz alól szerzett kazettákon keresztül felfedezni a digitális világot.
Emulátorok, kézi konzolok és nosztalgikus videojáték-élmények elevenednek meg, rámutatva arra, hogy a játékhoz és a gyerekkori álmokhoz való ragaszkodás megmaradhat felnőttkorban is. A Miu Mini nevű kézi konzol különleges helyet foglal el a narrátor életében, egészen addig, amíg ki nem derül: leáll a gyártása, és a készletek végleg elfogynak.
Több alternatív retro kézi konzol is szóba kerül, de egyik sem adott olyan élményt, mint a Miu Mini. A történet személyes hangvételben viszi tovább a témát: a kedvenc tárgyak, régi emlékek és barátságok elvesztése szimbolizálja az idő múlását, a gyermek- és felnőtt lét között húzódó ívet.
A készülék beszerzéséért folyó küzdelem mellett felmerülnek a családi és baráti kapcsolatok, a változás elkerülhetetlensége, valamint a gyermeki öröm és veszteség érzései. A videó kérdéseket vet fel arról, miként viszonyulhatunk a múló időhöz, a nosztalgiához, hogyan dolgozhatjuk fel a veszteségeket, majd hogyan építhetünk újrakezdést az elmúlásból fakadó lehetőségek felett.
