Az 1960-as évek különleges adattárolási technológiáját, a buborék memóriát járja körül ez a videó. Bemutatja, hogyan használták ezt a furcsa és egyszerű elven alapuló mágneses adattárolási módot olyan nagy cégek, mint a NASA, vagy akár a Konami a videojáték-iparban.
Felvetődik a kérdés: miként lehetett egy egész videojátékot – például a Pac-Mant – „buborékokba” zárni? A magyarázat során szó esik arról, miben rejlett a buborék memória vonzereje, kik és milyen célokra alkalmazták, és miért tartották a megbízhatóság példájának az adatmegőrzés szempontjából.
Kiderül, hogy a technológia fejlesztésében olyan óriások vettek részt, mint a Bell Labs, a Texas Instruments, az Intel és a Hitachi. Áttekinthetjük, hogyan dolgozták ki a mágneses „domain”-ek, vagyis a buborékok szekvenciájának mozgását, és hogyan sikerült biteket tárolni ezen a módon.
Az arcade gépek világába ugrik át a történet, ahol a Konami 1985-ben egyedi módon választotta a buborék memóriás rendszert a kalózkodás megelőzése érdekében. Rávilágít arra is, mennyire bonyolult és érzékeny konstrukcióról volt szó, illetve hogy milyen technikai kihívásokat – például a hosszú bemelegedési időt vagy az elektromágneses interferenciára való érzékenységet – kellett leküzdeniük a fejlesztőknek.
Érdekes ipartörténeti kérdések merülnek fel: miért ragaszkodtak bizonyos cégek még a 80-as évek közepén is ehhez az elavulóban lévő technológiához, és valóban betarthatatlan-e az a reklámígéret, hogy ez a rendszer „másolásbiztos”.
