1965 októberében egy váratlan telefonhívás örökre megváltoztatta London és az Egyesült Királyság arculatát. Az évekig épülő, hatalmas, henger alakú torony a város sziluettjének új, ikonikus elemévé vált, miközben hivatalosan még térképeken sem szerepelt. Ez volt a General Post Office (ma BT) torony, amely elképesztően modern technológiával és rendkívüli tervezési bravúrral kívánta összekötni az ország telekommunikációs hálózatait.
A háború utáni London újjáépítésének időszakában robbanásszerűen nőtt a telefon- és tévészolgáltatások iránti igény, ezért a mérnököknek olyan radikális új megoldásokat kellett kidolgozniuk, mint a mikrohullámú rádióhálózat. Ehhez egy olyan magasházra volt szükség, amely a sűrű városi szövet fölé emelkedik, és verhetetlenül stabil szerkezete nemcsak a legerősebb viharokat, hanem akár egy nukleáris robbanást is képes túlélni.
Az épület tervezését Eric Bedford vezette, aki merészen újszerű hengeres kialakítással látta el a tornyot, amelyben két gyorslift, mágneses zárt mag, masszív beton alapok és speciális formák jelentették a kiemelkedő mérnöki újításokat. A kivitelezés módszere is forradalmi volt: egy folyamatosan emelkedő daru és zsaluzat segítségével szinte hetente nőtt az épület, amely végül évtizedekig uralta London égboltját, és gyorsan a brit kommunikáció szíve lett.
Bár a nagyközönség számára főként a forgó étterem jelentette a legnagyobb vonzerőt a csodás panorámával, a torony elsősorban hidegháborús stratégiai szerepet töltött be. Számos titkot őriztek falai között, az 1970-es évek terrorcselekményeitől kezdve a szabályozói kihívásokig. Ahogy a technológia tovább fejlődött, a mikrohullámú antennák eltűntek, de a toronyban rejlő szellemiség és jelentőség ma is meghatározó maradt—különösen most, hogy új fejezet kezdődik az életében: szállodává alakítják át.
