Vajon milyen lenne egy brit posztapokaliptikus túlélőjáték, amely alapjaiban valós történelmi eseményekből – például az 1957-es windscale-i nukleáris balesetből – merít? Ebbe a kérdésbe enged bepillantást az Adam Fall, ahol öt évvel a katasztrófa után, emlékezet nélkül, egy karanténzónában ébredünk, mindentől elvágva, veszélyekkel és rejtélyekkel körülvéve.
A játék kihívásait nem csupán a folyamatos fenyegetettség vagy radioaktív lények jelentik: egyedi vezetési rendszerrel kalauzol végig a világon; klasszikus küldetési listák helyett rejtett üzenetek, hangfelvételek és szétszórt jegyzetek segítik a tájékozódást. A felfedezés érzésével párhuzamosan egyedülálló kombinációt élhetünk át: a Sniper Elite-szerű térképfelépítés és a Fallout hangulata egyedi brit környezetben, kidolgozott társadalmi interakciókkal és többféle játékmenettel ötvözve.
Fókuszba kerülnek az egyéni döntések, a lopakodás, illetve a morális dilemmák is: vajon kiben bízhatunk, és mikor lesz az óvatosság életmentő? Miközben feltérképezzük az elhagyatott városokat és lepusztult falvakat, a narratíva folyamatosan magával ragad újabb titkokon és váratlan összefüggéseken keresztül. A játék különösen hangulat és karakterek terén nyújt újszerű élményt, kiemelve a dialógusrendszert, ahol reakcióink következményeit mindig érezzük az NPC-k viselkedésén.
Minden felfedezett helyszín és minden döntés további kérdéseket generál: tényleg mindent a felszínen láthatunk, vagy a brit pusztaság mélyén nagyobb titok lappang? Kiderül-e, valójában miért is maradtunk életben – és mivé válhatunk e halálos karanténzónában?
