Az aktuális brit költségvetést egyesek klasszikus munkáspárti, adóemelő és költekező lépésként értékelik, amely inkább politikai túlélésre és a párt baloldali szárnyának megnyugtatására törekszik, mintsem a gazdasági növekedés előmozdítására. Felmerül a kérdés: vajon valóban kihasználja-e a kormány azokat a lehetőségeket, amelyek a központi szavazókat megszólító, jelentős reformlépésekhez vezetnének?
A brit gazdaság egyik legnagyobb problémája a 2008-as pénzügyi válság óta stagnáló termelékenység, amelynek javulására a független előrejelzések sem adnak sok okot a reményre. Ez a helyzet megnehezíti a költségvetési manővereket, hiszen a lassú növekedésű gazdaságban sokkal nehezebb adót szedni, miközben a kiadások is terhesebbé válnak. Egyes elemzők szerint ugyan keletkezett némi váratlan többletbevétel, azonban annak felhasználása nem hozott áttörést vagy új stratégiát.
Az adóemelések jelentős része csak a következő parlamenti ciklus végén lép életbe, addig pedig a költségvetés inkább a mostani kiadások és eladósodás mellett döntött. Érdekes dilemma, hogy rövid távú politikai vagy strukturális, hosszú távú gazdasági érdekek domináltak-e.
A beszélgetésben felvetődnek további kérdések is: hogyan lehetne növekedéspárti reformokat bevezetni, miért maradtak el bizonyos, termelékenységet ösztönző intézkedések, és vajon a jelenlegi politika mennyire veszi valóban figyelembe a gazdasági bővülés szükségességét – elég, ha elkerülünk egy pénzpiaci sokkot, vagy többre van szüksége az országnak?
