Brazília stratégiai mezőgazdasági terjeszkedése és a klímaváltozás problémája új szintre lépett: először tartották az ENSZ klímaügyi tárgyalásait az Amazonasban, ahol a figyelem középpontjába került a trópusi esőerdő sorsa — miközben a ellentmondásos brazil földhasználati politika is napvilágot látott.
Az elmúlt évtizedekben Brazília jelentős mezőgazdasági nagyhatalommá vált, szóját, marhahúst és kukoricát exportálva a világ minden tájára. Az ipari méretű földhasználathoz azonban hatalmas területeket kellett kiirtani, ám míg a brazil erdőirtási mutatók csökkentek, a földhasználati igények nem szűntek meg — csak átcsaptak a határon.
Santa Cruz de la Sierra, Bolívia gazdasági motorja, és San Ignacio de Velasco, a deforesztáció központja manapság brazil termelők és tőke célpontjai lettek. A videó bemutatja, hogyan alakult át a táj a kisparaszti gazdálkodástól az intenzív agráriparon át a földtulajdoni viszonyokig, és milyen társadalmi feszültségeket szülnek ezek a folyamatok az őslakos Chiquitano közösségek körében.
Részletes betekintést kapunk abba a kulisszák mögötti egyeztetésekbe, amelyek a brazil és bolíviai döntéshozók, valamint földvásárlásban érdekelt óriásvállalatok között zajlanak. Felmerül a kérdés: valóban megóvható-e az erdő az „intenzív művelés, kevesebb irtás” elvével, vagy csak arról van szó, hogy a deforesztáció átkerül egy határral odébb?
A helyszíni riport során szó esik egy hatalmas, 30 000 hektáros földterület tervezett felvásárlásáról, új utak és hidak építéséről, amik Brazíliát kötnék össze Bolíviával, és ezzel tovább könnyítenék a mezőgazdasági expanziót. Az őslakos vezetők álláspontja, a helyi közösségek visszásságai és az új bolíviai kormány politikájának dilemmái mind-mind feszítő kérdéseket vetnek fel: milyen jövő vár az érintett területekre, és hol húzódik meg az a határ, ahol már visszafordíthatatlan a veszteség?
