Kőbe vésett emlékek járják be Európa utcáit: a ‘stolpersteine’, vagyis botlatókövek, több mint harminc országban emlékeztetnek a náci korszak áldozataira. Ezek a kövek – mindegyik egy-egy megtört élet jelképe – történeteket hordoznak, amelyek sokszor a mindennapi épületekben kezdődtek, és gyakran koncentrációs táborokban értek véget.
A kezdeményezés nemcsak a múlt fájó eseményeit eleveníti fel, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy a múlt bűnei és azok emlékezete hogyan változhat generációról generációra. Olyan kérdéseket vet fel, mint miképpen kapcsolódhatnak a fiatalok ahhoz a múlthoz, amelyből már egyre kevesebb szemtanú él, illetve milyen felelősségünk van közösen az emlékezésben és tanulásban, különösen napjaink társadalmi változásai mellett.
A dokumentumfilm nem feledkezik meg az ellenállás és a civil kurázsi kevésbé ismert hőseiről sem. Kiemel olyan élettörténeteket, mint Eva Mamlok, a fiatal zsidó ellenálló, valamint a nácizmus által üldözött roma, szinti, fekete és más áldozatok sorsát – bemutatva, hogy az üldöztetés milyen sokszínű és összetett volt.
Felvetődik a kérdés: hogyan alakíthatja át a helyi közösségek, családok és önkormányzatok hozzáállása az emlékezetet? Mennyire lehet, vagy szabad magánüggyé tenni a kollektív emlékezést, és mit hoz felszínre, ha családok saját történelmükkel is szembenéznek?
A botlatókövek lerakása egyszerre közösségi művészet, civil kurázsi és történeti kutatás, amely folyamatos vita, gyász és új felismerések forrása. A múlt emberi arcainak felidézése, valamint annak vizsgálata, hogy miként tanulhat a társadalom saját felelősségéről, végigkíséri a filmet.
