Oroszország vezetésének drámai átmenete, a cári rendszer bukásától a Szovjetunió szétbomlásáig, és az azt követő demokratikus korszak kezdete mind kiemelt szerepet kap ebben a portréban. Kiderül, hogy Borisz Jelcin élettörténete miként fonódik össze a szovjet korszak brutalitásaival, családi tragédiákkal és gyermekkori élményeivel, amelyek formálták politikai törekvéseit.
Az ifjú Jelcin útja az ipari mérnöki tanulmányokon és az építőiparon át vezetett a kommunista elit magas pozícióiba. A felemelkedéséhez vezető évtizedek során közvetlenül szembesült a Szovjetunió különböző problémáival: a korrupció, az erőszak, az apparátus merevsége és a társadalmi elégedetlenség mind sarkalatos ponttá váltak életében.
Feltárul a Jelcin és Gorbacsov közti összetett viszony, amelyben a szövetségből kibékíthetetlen politikai ellentét lett. A reformok útkeresése, a politikai válságok, a puccs és az állam átalakulásának pillanatai feszültséggel teli eseményláncolatot alkotnak.
Jelcin reformjai, az oroszországi átalakulás sokkja, a privatizáció árnyoldalai, és az oligarchák kialakulása mellett szó esik arról, hogyan birkózott a vezető az egyre súlyosbodó gazdasági problémákkal, a társadalmi elégedetlenséggel, a háborús döntések – például a csecsen konfliktus – nyomán kialakuló krízisekkel.
Az epizód érzékletesen tárgyalja Jelcin személyes harcait: egészségi problémáit, függőségeit, valamint azokat az etikai dilemmákat, amelyek meghatározták utolsó éveit a hatalomban. Elgondolkodtató kérdésként vetődik fel: milyen áron történt meg Oroszország demokratizálása, és milyen örökséget hagyott hátra Jelcin a mai Oroszország számára?
