Az anyag központjában a bölcsesség és a nem tudás fontosságának kérdése áll, különösen a keleti filozófiák – például a zen buddhizmus – szempontjából. Ezek a hagyományok arra bátorítanak, hogy a megszokott gondolkodási sémákból kilépve nyitottabbá váljunk a valóság valódi természetére, túllépve az előregyártott fogalmainkon.
A beszélgetés során előkerül az is, hogy a művészet, a vallás és az imagináció közös célja lehántani a megszokás leplét a világ jelenségeiről, lehetővé téve, hogy ismét rácsodálkozzunk saját létezésünkre. Felmerül, miként változnak nézeteink: gyermekkorban adott igazságokat később elvetünk, majd idővel újra felfedezzük őket, mélyebb megértést találva.
Az egyik fő téma a tudatosság, az anyag, illetve az idealizmus és a materializmus viszonya. Megjelenik a bal és jobb agyféltekék eltérő működésének filozófiai jelentősége is, valamint ennek analógiája a redukcionizmus és az organikus szemlélet között. Vajon mennyire indokolt a világot pusztán mechanikus láncolatokként látni, vagy inkább élő, organikus rendszerként célszerű közelíteni?
Az eszmecsere érinti a dogmatizmus és az elvek kérdését is. Külön példa mutatja be, hogyan ragaszkodnak egyesek bizonyos erkölcsi elvekhez – akár utilitarista, akár más alapokon –, akkor is, ha extrém helyzetekben ezeket nehéz követni. Olyan témák bontakoznak ki, mint a hazugság morális megítélése vagy az abszolút elvek alkalmazhatósága rendkívüli szituációkban.
Rövid reklámblokkban szóba kerül a The Economist magazin: ajánlás hangzik el, különös tekintettel annak tudományos, filozófiai és globális politikai elemzéseire.
