Bob Geldof, a Live Aid egyik szervezője, őszintén mesél arról, miért volt annyira megrendítő számára az 1980-as évek etiópiai éhínsége. Megosztja, milyen erős érzelmeket váltott ki belőle a BBC híradójában látott riport, amely minden lakás nappalijába eljuttatta az afrikai éhezés megrázó képeit és szavait. Ezek az élmények indították el benne a változtatás iránti vágyat.
Az összeállítás bemutatja, hogyan formálták Bob Geldof igazságérzetét és kitartását gyermek- és fiatalkori tapasztalatai. Megismerjük, honnan ered az a tűz, amely kreatív energiáit a zenei életnél jóval nagyobb hatású, társadalmi megmozdulásokba fordította.
A beszélgetés rávilágít azokra az összefüggésekre is, amelyek révén egyetlen televíziós jelentés milliók cselekvésére ösztönözhet – és hogy mi kell ahhoz, hogy a tehetetlenség érzése egyéni, majd közös tettekké váljon. Felveti a kérdést, hogy a hihetetlenül sikeres jótékonysági események, mint a Live Aid és Band Aid, valóban pozitív változásokat hozhatnak-e, vagy csak ideiglenes megnyugvást nyújtanak a lelkiismeretnek.
Az interjú Bob Geldof személyes történetét is felvillantja, a családi hátterétől kezdve az első érzelmi sokkokon át odáig, hogy zenei vonalon miként kapcsolódott össze hasonlóan elhivatott művészekkel. Emellett felmerül az is, hogy egy élmény mennyire képes átformálni a közös társadalmi tudatot, és – sokak példáján keresztül – akár világhírű zenészeket is cselekvésre késztetni.
