1969-ben jelent meg a Blood, Sweat & Tears második albuma, amely új hangot vitt a rockzenébe: a műfajok egyedülálló ötvözésével, jazz, klasszikus, R&B, blues és nagyzenekari brass-elemek fonódnak össze rajta. A felvétel a korszak egyik legmodernebb hangstúdiójában, a Columbia Recordingsnál készült, a legújabb 16 sávos Ampex magnóra rögzítve.
Kifejezetten izgalmas a zenekar összetétele és a háttértörténete: a korábbi vezéregyéniség, Al Kooper már elhagyta a csapatot, helyét pedig a markáns hangú David Clayton-Thomas vette át. Az album témái és hangszerei között állandó a kísérletezés; hallható benne például klasszikus variáció Eric Satie művéből, impresszív, vaskos rezes szólamok, valamint hosszú, improvizatív jazz-szekciók.
Érdekesség, hogy az album kiadásakor olyan legendás lemezek mellett szerepelt a slágerlistákon (és a Grammy-díjon), mint a Beatles Abbey Road vagy a Creedence Clearwater Revival Arrival; sőt, az év albuma díjat éppen a Beatles elől vitte el. A lemezről három világsláger is született — köztük a Spinning Wheel, az And When I Die és a You’ve Made Me So Very Happy — melyek mind a rádiók és slágerlisták élmezőnyébe kerültek.
A műsor megvizsgálja a dalok szerkezetét, hangszerelését, azt, hogyan kölcsönöz új életet klasszikus szerzeményeknek, például a God Bless the Child-nek, illetve mennyire elmélyült és szokatlan a lemezen hallható zenei összhatás. Felmerül a kérdés: miért ennyire különleges ez az album, miért hatott annyira elemi erővel nemcsak a zenészekre, hanem még a zenetörténelemre is?
