Michael Saylor gondolatébresztő beszélgetést folytat a Bitcoin aktuális piaci hangulatáról, amelyet sokan jelenleg inkább borúlátónak éreznek. Rámutat arra, hogy az árfolyam természetes hullámzása, valamint az extrém lelkesedést követő konszolidáció időszaka mindig kihívások elé állítja a befektetőket.
Érdekes kérdéseket vet fel a Bitcoin tulajdonosainak motivációiról, különösen azokról, akik nem tudnak kölcsönt felvenni a birtokukban lévő Bitcoin fedezetére, ezért eladásra kényszerülnek személyes pénzügyi céljaik miatt. Saylor ebben a kontextusban párhuzamot von a startup cégek részvényeit birtokló alkalmazottakkal vagy a kripto „OG”-kkel, akik sokéves tartás után diverzifikálnak.
A beszélgetés során szóba kerül a hatalmas intézményi tőke beáramlásának dilemmája is: nagy pénzügyi szereplők nagyon is szeretnék a csökkenő volatilitást, ugyanakkor ez kevésbé izgalmassá teszi a piacot sokak számára. Felmerül az intézményi akadályok kérdése, például sok pénzügyi szakember szabályozási okokból sem fektethet Bitcoinba, valamint az, hogy a hagyományos pénzügyi világ miért ragaszkodik a készpénzáram-alapú értékeléshez.
Saylor a történelem és a pénzügyi elmélet példáit hozza be, ismertetve, hogy a világ legnagyobb értéktartó eszközei között számos olyat találunk – gyémánt, műkincs, arany, föld –, amelyek nem termelnek készpénzáramot, mégis tartós értékőrzők. Vitára inspirál, hogy vajon a pénzügyi ortodoxia miért veti el a Bitcoint pusztán ezen tulajdonsága miatt.
Felszínre kerül az a gondolat is, hogy a gazdasági „stabilitás” a nyugati világban valójában csak egy szerencsés, speciális historikus pillanat, és egy valós globális pénzügyi stresszhelyzet – mint például devizaválság vagy hiperinfláció – esetén a jelenlegi dogmák gyorsan érvényüket veszíthetik.
