Billy Joel őszintén és részletesen mesél zenei kezdetekről, klasszikus zenei kötődéséről, és arról, hogyan játszott gyermekként Beethoven vagy Rachmaninov műveket hallás után, mert nem szeretett kottából olvasni.
Beszélgetnek az érzelmek kifejezésének és a dallamok életre keltésének fontosságáról, a zenei disszonanciának és a feszültségben rejlő drámaiságnak a szerepéről – példákat hoz fel saját szerzeményeiből, mint a Summer, Highland Falls vagy a Honesty.
Felmerül az alkotás folyamata, szó esik Billy Joel dalszövegeiről, a prioritások változásáról, a témaválasztás nehézségeiről, valamint arról, hogyan születtek dalai különböző lelkiállapotban, különféle környezetben, vagy akár egy autós utazás alatt.
Kiemelt téma a zenekari és produceri együttműködések jelentősége, hogy miként választotta ki saját zenekara tagjait, miért vették fel kezdetben session zenészekkel a számokat, és hogyan alakult ki az a karakteres hangzás, amely Billy Joel lemezeit meghatározta.
Sor kerül a legikonikusabb dalaival, előadásaival kapcsolatos élményekre is, például a Madison Square Garden fellépésekre, vagy arról, hogyan változott meg a hangja, illetve hogyan kereste a hangzásbeli egyensúlyt a stúdiófelvételek során. Foglalkoznak az alkotói válság, a kiégés kérdésével, azzal, hogy mikor érezte úgy, befejezi a dalszerzést, és mi motiválta abban, hogy végül klasszikus zenei albumot készítsen.
Részletekbe menően tárgyalják a dalírás technikai oldalát is: dallam és szöveg viszonya, hangzás, lírai ötletelés, a kiadók dalválasztási folyamata, illetve az inspiráció keresése más művészek vagy műfajok felől.
