Márciusban, a South by Southwest fesztiválon mutatták be a Capturing Bigfoot című filmet, amely a híres Patterson–Gimlin videó hitelességét vizsgálja. Ez a felvétel 1967-ben készült Észak-Kaliforniában, és azóta is komoly vita tárgya: vajon hiteles bizonyíték Bigfoot létezésére, vagy csak egy látványos megtévesztés?
Az új dokumentumfilmben előkerült egy eddig ismeretlen próbafelvétel, amelyen azt látni, ahogy a főszereplők gyakorolják a jelenetet egy álcázott emberrel. Emellett olyan interjúk is helyet kapnak, amelyek szereplői közvetlenül kapcsolódtak a mítosz eredeti teremtőihez, tovább árnyalva a történetet a hoax lehetséges hátteréről.
A videó bemutat egy különösen érdekes esetet is: John Mayzinski erdészeti szakember beszámolóját egy furcsa, bacon-zsíros sátor körüli éjszaka zajló találkozásról. A részletek magukkal ragadják a nézőt, hiszen a tapasztalt szakértő meglepő megfigyelései és reakciói nem a félelemről, sokkal inkább a kíváncsiságról és kitartó utánajárásról tanúskodnak.
Felmerülnek emellett tudományos magyarázatok is: lehet-e Bigfoot egy reliktum ősi emberszabású, például egy vándorló Gigantopithecus leszármazottja? Tényleg volna elég rejtett vadon a létezéséhez, vagy mindez csak félreértelmezett állatmegfigyelés, pszichológiai, esetleg kulturális eredetű legenda?
A beszélgetés során előkerülnek példák hasonló lényekről más kontinenseken — Yeti, Yowie, európai „vadember” —, illetve evolúciós és kulturális reflexiók is: miként segített az ismeretlentől való félelem túlélni az embert a történelem során, és hogyan fonódnak össze ezek a motívumok modern rejtélyekkel és hiedelmekkel.
Továbbá sorra kerül több „bizonyító erejű” videóelemzés, amelyek minősége, résztvevőinek reakciói, vagy éppen a tipikus homályosság újabb kérdéseket vet fel: miért nincsenek jobb felvételek, ha már mindenkinek 4K-s telefonja van? Végül szó esik az interneten terjedő adatokról, adathalászatról, és arról is, hogy az ember hogyan tűnhet el – legalábbis virtuálisan – a digitális világban.
