Tom Homan, az Egyesült Államok korábbi határbiztosa vitába száll egy bírósági ítélettel, amely megtiltja az indokolatlan bevándorlási letartóztatásokat Los Angeles területén, valamint azt, hogy az őrizetbe vett személyeket megfosszák jogi képviseletüktől. Felvetődik, hogy a helyszín, a foglalkozás, a megjelenés és egyéb tényezők miként játszanak szerepet a „megalapozott gyanú” megállapításában, és hogy ezek alkalmazása mennyiben lehet jogszerű és igazságos.
Homan kiemeli, hogy a fizikai megjelenés nem lehet önmagában elegendő indok egy személy őrizetbe vételére, hangsúlyozva az összetett, helyzettől függő mérlegelést és a szigorú rendőrségi képzést. Ellenpontként megjelenik egy bíró álláspontja is, miszerint a bőrszín, nyelv, akcentus vagy munkahely önmagukban nem szolgálhatnak elfogadható gyanúalapként.
A beszélgetés során szó esik arról a társadalmi félelemről is, amely az amerikai törvényes lakosokat érinti, attól tartva, hogy bőrszínük vagy akcentusuk miatt tévedésből letartóztatják őket. Részletezik a célzott és „járulékos” letartóztatások közötti különbséget, és megvitatják, hogyan befolyásolja az életvitelszerű jelenlét a közösségi helyszínek biztonságérzetét.
Vita tárgyává válik, hogyan jelennek meg ezek az intézkedések a valós terepen, különös tekintettel a kaliforniai kannabiszfarm-razziákra, ahol haláleset és gyermekmunka-gyanú is felmerült. Továbbá előkerül egy floridai, újonnan létrehozott fogvatartó központ is, amelyet a helyi politikai viták és lakossági panaszok árnyékolnak be. Összetett kérdésként vetődik fel, hol húzódnak a határok az emberi jogok, a biztonság és a jogérvényesítés között az amerikai bevándorláspolitikában.
