Ebben a részben a csapat a B-52-es bombázóhoz tervezett Kollsman Astrotracker optikai rendszerét próbálja feltárni és megérteni. Az 1950-es évek titkos katonai csillagnavigációs eszközében számos elektromechanikus rész és analóg számítási elv található, amelyek célja, hogy automatikusan érzékelje a csillagokat vagy a napot repülés közben.
Az egyik fő kérdés, hogyan képes a rendszer egyetlen fotomultiplikátor cső segítségével meghatározni egy csillag pontos helyzetét – mivel ez csak a beérkező fény mennyiségét érzékeli, képet nem ad. A videó izgalmas részletekbe megy a fénymoduláció technikájáról: két forgó apertúra, egy „chopper” és egy tárcsa különböző frekvenciákon modulálja a jelet, hogy a csillag pozíciója időbeli változásokból kinyerhető legyen.
Kísérletek és improvizációk során a csapat egy lézeralapú csillagszimulátorral modellezi a „valódi” csillagot, és egyre pontosabban sikerül szinkronizálni a rendszer főbb jeleit. Végül váratlan technikai csavarok és további analóg trükkök merülnek fel, amikor rájönnek, hogyan keverednek a fázisok és frekvenciák a valós működés során.
A bemutató során szó esik más YouTube-csatornákról, önálló elektronikai fejlesztésekről és kulisszatitkokról is, például a rendszer helyes működéséhez szükséges nagyfeszültségű tápellátásról. Eközben a csapat humorral és sok-sok kísérletezéssel fedezi fel a haditechnikai csoda működését, miközben még jó néhány megválaszolatlan kérdés is nyitva marad az optikai és vezérlőrendszerrel kapcsolatban.
