Az Edison család történelmi bársonyszékeinek restaurálása izgalmas műszaki és esztétikai kihívások elé állította a restaurátori csapatot. Egyedülálló textúrájú bársony pótlása vált szükségessé, különös figyelemmel a mintázatra és a színkülönbségekre, amelyek az idők során alakulhattak ki a különböző székeken.
Kreatív ötletek születtek a jellegzetes bársonyfelület visszaállítására: fém- és gumialapú mintázatpróbák, kézműves szerszámok fejlesztése és a fotódokumentáció felhasználása is szerepet kapott. Az egyik legizgalmasabb mozzanat az, amikor fotók alapján speciális sablont készítenek, amelyet rézlemezből ékszerészi fűrésszel vágnak ki, majd annak mintázatát igyekeznek áttenni az új bársonyszövetre.
Az anyagválasztás és a festékek használata újabb kérdéseket vet fel: a bársony alapanyaga, a festék hővel való „rögzítése”, illetve az, hogy a különböző székdarabok eltérő mértékben változtak az évek során. A kontrasztok, fényességi eltérések, illetve a textil természetes kopása mind hozzájárulnak a kihíváshoz, hogy a pótlás a lehető legkevésbé legyen feltűnő, ugyanakkor a javítás nyomai is a történet részévé váljanak.
A restaurátorok szakmai filozófiája is előtérbe kerül: mennyire legyen látható egy beavatkozás, és mikor válik lehetővé, hogy a látogató az eredeti bútordarabot értékelje, ne pedig csak egy helyreállítási kísérletet lásson? Ezek a kérdések, döntések és technikai próbálkozások egy gazdag, tapasztalatcserében is bővelkedő közösséget mutatnak be, amely a történelmi bútorok restaurálásának izgalmas kulisszái mögé enged betekintést.
