Az alkotó bemutatja, milyen élmény volt számára egy 300 éves zeneművet családi autózások közben felfedezni és a saját hangszerén, gitáron eljátszani próbálni. Klasszikus zenetörténeti háttér is előkerül: kiderül, hogy a darabot Händel komponálta 1717-ben, különleges eseményre, II. György király megbízásából.
Érdekes téma, hogy a barokk kori hangszerek hangolása miként okoz eltéréseket a maihoz képest, például egy F-dúr tétel ténylegesen E-dúrban szólal meg a korszakban megszokott A415-ös hangolás miatt. Felvetődik a kérdés: hogyan lehet mindezt átültetni gitárra, mennyire hangszerspecifikusak ezek a régi kompozíciók?
Részletesen kitér a harmóniai felépítésre is: a barokk zene összetett akkordjai, szokatlan kadenciái és sajátos ritmikai struktúrái valódi kihívást jelenthetnek a gitárosoknak. A szerző azon tűnődik, mennyire lehet hűen visszaadni ezt a táncos, mégis „nem gitáros” zenei világot. A nézők véleményére is kíváncsi, párbeszédet kezdeményez a barokk zene gitáros átírásának lehetőségeiről.
