1941 nyarán az addig sikeres német hadsereg egy új hadművelet előtt áll: a Szovjetunió megtámadására készül, amelyet Barbarossa hadműveletnek kereszteltek el. Mindkét oldalon katonák és civilek örömei, félelmei, valamint illúziói tárulnak fel a levelezések, naplók és visszaemlékezések révén: megrendítő képeken és személyes monológokon keresztül ismerjük meg várakozásaikat és valóságukat.
Az első napokban a német csapatok – a hatalmas emberanyag és gépesített haderő bevetésével – elképesztő gyorsasággal haladnak előre a Szovjetunió területén. A balti államokban és Ukrajnában részben felszabadítóként üdvözlik őket, de hamar nyilvánvalóvá válik a támadás valódi természete: pogromok, a zsidó lakosság tömeges lemészárlása, terror és elnyomás. A megszállt területeken rövid idő alatt kialakul a totális háború légköre.
Az elbizakodott német hadvezetés néhány héten belül az egész Szovjetunió összeomlására számít, miközben a Vörös Hadsereg és a lakosság látszólag felkészületlenül, pánikszerűen próbál ellenállni. Megismerhetjük a szovjet katonák frusztrációit: a hiányzó parancsnoki tapasztalat, a demoralizált csapatok, a tömeges dezertálás és a sztálinista tisztogatások következményei egyaránt sújtják a védekezést.
Különös hangsúlyt kap, hogyan változik meg a keleti fronton a háború jellege: a gyors hadjárat helyett állóháború, a civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, a német katonák radikalizálódása és a szovjet ellenállás megszerveződése mind hozzájárul ahhoz, hogy a konfliktus elszabadul. A dokumentumfilm számos érdekes kérdést vet fel: hogyan élte meg a lakosság a front közeledtét, miképp vált mindennapossá a terror, és hogyan néz szembe egy társadalom ekkora mértékű erőszakkal és pusztítással?
