Manapság csak kevesen érik el azt a sikert, amelyet Tyler Peek, a New York City Ballet első prímabalerinája. Az ő útját követve betekintést nyerhetünk abba, mennyi áldozattal, kitartással és szenvedéllyel jár a balett világa. Gyermekkori álomtól a valóra vált karrieren át, Peek kitartása figyelemre méltó, különösen annak fényében, hogy kétszer is majdnem véget ért táncos pályafutása sérülések miatt.
A történet felveti a kérdést: vajon mi kell ahhoz, hogy valaki Amerika legnagyobb tánctársulatának élére kerüljön? A fizikai és mentális nehézségek, a folyamatos nyomás, valamint a napi 4-5 óra tánc óriási kihívások elé állítják még a legtehetségesebbeket is. A zene iránti különleges érzéke, azaz „muzikalitása” emeli ki Peeket társai közül, és segíti abban, hogy minden szerepében maradandót alkosson.
A siker azonban nemcsak a színpadon, hanem azon túl is épül. Tyler saját táncstúdiót vezet, koreografál, könyveket ír, aktív a közösségi médiában, miközben a megélhetés és az anyagi biztonság kérdéseivel is szembesül egy drága nagyvárosban. Együttműködései jól mutatják, mennyire sokrétű lehet ma egy balerina karrierje.
Érdemes elgondolkodni azon is, hogy milyen áldozatok árán lehet folytatni a művészi pályát, ha valaki eléri a test határait. Milyen mentális erőt igényel a visszatérés a színpadra egy súlyos sérülés után? Mit jelent nőként koreografálni egy tradicionálisan férfiak uralta társulatban? Ezek a témák mind felmerülnek Peek pályafutásán keresztül.
