Adrian ismét a brazil Apple II klón (MILMAR) javításával foglalkozik, a sorozat harmadik részében. Részletesen ismerteti az eddigi hibákat, mint például a nem működő alaplap és a rossz kapcsolatú chipek, majd áttér arra, miért nem fut még mindig tökéletesen a gép annak ellenére, hogy korábban aprólékosan hibakeresett rajta.
Az egyik fő kihívás a különleges, Apple II Plus klónt utánzó MILMAR billentyűzet életre keltése volt. A billentyűzet áramkörei nem felelnek meg az eredeti Apple II kapcsolási rajzainak, ezért komoly visszafejtésre és analóg hibakeresésre van szükség. Az EPROM olvasási hibái, oxidációs problémák, kontakt hibák és szakadt átkötések mind szerepet játszanak abban, hogy a billentyűzet részben vagy egyáltalán nem működik.
Az alapgép különféle videó- és hangkimeneti furcsaságokat is mutat: színelemek hiányoznak vagy nem megfelelőek, szokatlan függőleges vonal jelenik meg a kijelzőn, és gyanús, hogy a „color killer” áramkör vagy a videó órajel generátor sem megfelelően működik. A brazil NTSC/TV-sajátosságok miatti módosítások plusz kérdéseket vetnek fel a kompatibilitással és a színmegjelenítéssel kapcsolatban.
A videó további érdekes kérdéseket tárgyal, például hogyan lehet visszafejteni egy teljesen dokumentálatlan, klón billentyűzet működését, miként lehet helyben hibákat keresni, ha nincs cserealkatrész vagy ismert jó referencia, valamint mennyire megnehezítik a helyzetet az oxidált, alacsony minőségű alkatrészek és aljzatok.
A végén a sikeres billentyűzet-javítás ellenére a gép ismét meghibásodik, és további rejtélyes hibák tárulnak fel. Vajon meddig lehet elmenni az ilyen öreg, rossz minőségű alkatrészekkel, és milyen újabb problémákkal szembesül majd a szerelő?
