A Dead Cow Gully Backyard Ultra eseményén egy különleges futóversenybe nyerhetünk betekintést, amelynek legizgalmasabb sajátossága, hogy nincs előre meghatározott célvonal. A versenyzők minden órában teljesítenek egy 6,7 kilométeres kört, és a kihívás mindaddig folytatódik, amíg csak egy ember marad a pályán.
A helyszín egy hangulatos ausztrál farm, ahol a résztvevők és csapataik már a verseny előtti napon tábort készítenek, hogy a lehető legjobb feltételek mellett vágjanak neki a megpróbáltatásnak. A verseny egyik fő témája a test és a lélek határainak feszegetése: hogyan lehet hosszú órákon, akár több napon keresztül mentálisan és fizikailag kitartani, miközben az alvás- és tápanyaghiány, valamint a fáradtság egyre inkább elhatalmasodik.
A futók között kiélezett, mégis pozitív hangulatú testvérharc is kibontakozik, hiszen a főszereplő először fut Backyard Ultrát, de több száz mérföldes versenyteljesítéssel már rutinos ultrafutónak számít, míg öccse most kóstol bele az ultramaratonok világába. Felszínre kerül a csapatmunka fontossága is: a kísérők ételt készítenek, regenerálásban segítenek és motiválnak a holtpontokon.
A verseny közben egyre több futó esik ki, miközben a páros újabb és újabb testi-lelki akadályokkal küzd meg: a monotonitás, a sötétség, a hideg, a fájdalom és a motiváció hullámzásai mind-mind próbára teszik őket. Felvetődik a kérdés: hol húzódik az ember saját tűrőképességének határa, és milyen támogatás szükséges ahhoz, hogy átlépjük önmagunkat?
