Egy szokatlan, hátborzongató filmmel ismerkedünk meg, amely a sokak által ismert „Backrooms” internetes legendára, vagyis egy furcsa, alternatív valóság sárga, végtelen folyosóira épít. Az elmesélő elképed azon, milyen meglepő és váratlan irányokba viszi a történet a nézőt: a film olykor szürreális képi világot vonultat fel, vizuálisan és atmoszférájában is elidegenítő hatást keltve.
A forrásanyag, vagyis a Backrooms, eredetileg egy online creepypasta, amely az embert elhagyatott, mindennapi helyszíneken keresztül egy másik dimenzióba juttatja. Ennek hangulatát számos internetes videó dolgozta már fel, köztük a rendező, Kane Parsons ismert alkotásai is, amelyek nagy népszerűségre tettek szert a közösségi médiában. Ennek a filmnek is sikerül a kiindulópontot komolyan venni, miközben időnként finom humor is átüt a hátborzongató események rétegei alatt.
Külön érdekesség, hogy a mozi eszköztárát a hagyományos és a „talált felvételes” (found footage) stílus váltogatása színesíti. Ez a kettősség hozzáad az elidegenedés élményéhez és a feszültséghez is, de néha talán túl sokáig időzik önmagán a film. Szintén jelentős hangsúlyt kap az idő érzékelésének torzulása, a karakterek mentális állapotának változása, valamint az identitás és az emlékezés kérdésköre. Egyes jelenetek leheletfinoman utalnak a személyes felejtésre, a magányra vagy akár a demencia szimbolikájára is.
A történet rámutat arra, hogy a néző is rá van utalva saját értelmezési szabadságára: semmi nincs kimondva, de mindennek árnyalata és jelentősége lehet. A film révén felmerülnek olyan kérdések, hogy mi a Backrooms valódi természete, mennyire befolyásolja az ott töltött idő a karaktereket, vagy hogy a homályos valóság visszahathat-e arra, aki megéli. Az is érdekesség, hogy a nézők sokféle olvasatot adhatnak a látottaknak – ezek a szabadon hagyott értelmezési lehetőségek teszik igazán izgalmassá ezt a filmet.
