A Whistle című filmben egy új diák, Daphne Keane a főszereplő, aki egy rejtélyes, előző tulajdonosa által hirtelen halált halt iskolai szekrényt örököl. Ebben a szekrényben egy különös műtárgyra akad, ami elsőre egy tojásra hasonlít, de valójában egy ősi azték halálsíp rejtőzik benne.
Barátaival együtt kipróbálják a műtárgyat, ám ezzel akaratlanul is elindítanak egy sorozatot: miután megszólaltatják a sípot, mindannyiuk felett megjelenik a végzet sötét árnyéka. A film különlegessége, hogy a halál nem ismeretlen alakban érkezik, hanem mindenki saját halálának torz másaként üldözi az áldozatokat, a leendő végzetük fizikai formáját öltve.
Az alkotás több klasszikus horrorfilmes klisét idéz meg, főként a Final Destination (Végső állomás) sorozat történeti ívét követi, de saját mitológiát is teremt az ősi azték síphoz kapcsolódóan. A film egyedi ötletek mellett számos műfaji sablont használ, mégis felveti azt a kérdést, hogyan lehet egy jól ismert horror sémát új köntösbe öltöztetni, és hogy működik-e ez a felturbózott, modern feldolgozás a fiatalabb közönség körében.
