Az ázsiai nagybankok egyre erőteljesebb pozícióba kerülnek a kriptovaluta-piacon, miközben a lakossági befektetők kivonulnak. Japán, Hongkong és Korea friss szabályozási és piaci lépései jelentős változásokat jeleznek a technológia és a pénzügyi infrastruktúra terén.
Japán például egy új törvénymódosítással a kriptográfiai eszközöket a hagyományos pénzügyi instrumentumok szintjére emelte, ami lehetőséget nyit az ETF-ek és nyugdíjalapok számára is, hogy szabályozott módon fektessenek be kriptóba. Ezek a változások szorosabb banki felügyeletet, átláthatóságot és jelentős adócsökkentést is hoznak, de a végleges bevezetésre még éveket kell várni.
Hongkong és Korea esetében is főként a nagyvállalatok és bankok kerülnek előnybe: a stabilcoin-engedélyek szinte kizárólag az intézményes szereplőknek jutnak, miközben a helyi lakossági kriptokereskedelem volumene drámaian visszaesett. Ezzel párhuzamosan a bankok közvetlenül szereznek részesedést a tőzsdékből és a fizetési infrastruktúrából.
Miközben a piac hűl, a háttérben egy ennél nagyobb „leszámolás” zajlik: az államok arra törekednek, hogy saját digitális fizetőeszközeik és stabilcoin-jaik a globális pénzforgalmi központtá váljanak, csökkentve a dollár szerepét. Azonban a nem dolláralapú stabilcoinok ma még marginálisak, ami kérdéseket vet fel a stratégiák sikerességéről, és arról, hogy valóban az intézmények, vagy végül a lakosság lesz-e a kriptogazdaság új uralkodója Ázsiában.
