Az utolsó neandervölgyiek életének sötét oldalát kutatva a régészek döbbenetes nyomokra bukkantak: egy bizonyos csoport csontvázain kannibalizmus egyértelmű jelei láthatók. A szakemberek vágásnyomokat azonosítottak a csontokon, amelyek azt mutatják, hogy az éles eszközöket a hús elválasztására használták, ráadásul a csontokat is feltörték, hogy hozzájussanak a velőhöz.
A csontvázleletek további vizsgálata más furcsaságokat is feltárt. Egyes maradványokon ritka, veleszületett fejlődési rendellenességeket figyeltek meg, például megmaradt tejfogakat felnőtt egyedeknél, illetve rendellenes lyukat a gerinccsigolyán. Ezek a genetikai anomáliák komoly kérdéseket vetnek fel az akkori közösségekben jellemző vérrokonsági kapcsolatokkal kapcsolatban.
Felmerül a kérdés: vajon a neandervölgyiek kicsiny, elszigetelt populációiban gyakoribbá vált az endogámia, ami hozzájárult bizonyos betegségek és rendellenességek felhalmozódásához? Milyen hatással volt ez hosszú távon a túlélési esélyeikre, és hogyan befolyásolhatták ezek a tényezők végső sorsukat?
