1984. február 7-én Bruce McCandless kilépett a világűrbe a Discovery űrsiklóról, ezzel új mérföldkövet állítva fel az emberi felfedezés történetében. Ez a bátor lépés azonban rávilágít arra, mennyire ismeretlen és felfoghatatlanul hatalmas a világűr, ahol az emberi skálák és tapasztalatok semmit sem jelentenek.
A kozmosz valójában nemcsak méretében, hanem az abszolút ürességében és végtelen sötétségében is félelmetes. Mindezek ellenére az emberiség mindig is vonzódott a csillagos ég misztériumához: hajdanán útmutatóként, mitológiai ábrák alapjaként, ma pedig kifinomult teleszkópokkal tárjuk fel sosem látott mélységeit.
A videó érinti az „asztrófóbia”, azaz az űrtől, csillagoktól vagy égi objektumoktól való félelem pszichológiáját, és rámutat arra, mennyire sebezhetőek vagyunk saját bolygónkon is. Az emberi test törékenységét a világűr extrém körülményeivel szemlélteti: a légmentes térben azonnali veszélyek leselkednek ránk.
Az univerzum felfoghatatlan távolságaira, galaxisok közötti űrre és a csillagközi léptékek abszurditására is kitér az anyag. Arthur C. Clarke gondolatait is felveti: vajon valóban egyedül vagyunk a végtelen világegyetemben, vagy hemzseg az idegen élettől, ami szintén félelmetes lehet?
Egy másik izgalmas elméletet, a nagy szűrőt (Great Filter) is bemutatja: vajon mi, vagy más értelmes civilizációk elbuknak valamilyen, az evolúcióból vagy technológiai fejlődésből fakadó akadályon, ami miatt nincsenek jelen az univerzumban más gondolkodó lények?
A videó Carl Sagan híres ‘Pale Blue Dot’ gondolataira is hivatkozik, és végül elmélkedésre ösztönöz arról, hogy mennyire törékeny, ám egyben jelentőségteljes az emberi lét a kozmosz árnyékában.
