Létezik-e a világegyetem mint önmagában zárt rendszer? Az elméleti fizika egyik sarkalatos kérdése, hogy vajon értelmezhető-e az univerzum egészét leíró zárt rendszer fogalma ugyanúgy, ahogy a laboratóriumi körülmények között vizsgált kisebb rendszerekre alkalmazzuk.
Felmerül, hogy a kvantummechanika törvényei minden léptékben érvényesek-e, vagy nagy rendszereknél már módosítani kell azokat. A dinamikus összeomláselméletek például azt sejtetik, hogy a megszokott izolált rendszer felfogás csupán idealizáció lehet, amely a valóságban pontosításra szorul.
Az entrópia fogalmának relativitását is körbejárja a beszélgetés: hogy mennyiben az általunk manipulálható fizikai paraméterek határozzák meg, hogyan mérjük az entrópiát. Erről szó esik a hőhalál elmélete és az univerzum végső sorsa kapcsán, miközben felmerül, hogy akár különböző célokkal, eszközökkel is mindig az entrópia növekedése szab határt tevékenységünknek.
A filozófiai elmélkedések mellett szóba kerül, mekkora idősávokat ölel fel a kozmosz jövője, és hogy ezek milyen viszonyban vannak az emberiség rövid távú kilátásaival. Érintik, miért foglalkoztatja az embereket a világegyetem sorsa, és mit jelenthet ez a jelenlegi életcéljaink és lehetőségeink szempontjából.
