Egy mély filozófiai kérdés kerül terítékre: vajon a világegyetem alapvető törvényei elkerülhetetlenek, vagy akár teljesen mások is lehetnének? Ezt a felvetést már Einstein is megfogalmazta, amikor azon tűnődött, Istennek volt-e választása a világ megteremtésében, vagy minden elkerülhetetlen szükségszerűség.
A természetesség, illetve a finomhangolás problémája több fizikai területen is megjelenik. Ilyen például a Higgs-bozon tömegének „természetellenesen” kis értéke és a kozmológiai állandó alacsony mértéke: ezek mintha gyanúsan specifikusnak tűnnének, mintha valami nagyon pontos beállítottság eredményei lennének.
Felmerül, hogy a mögöttes kvantumtérelméleti mechanizmusok, mint a kölcsönhatások vagy a renormalizáció, mennyire valódiak és önállóak, illetve csak matematikai eszközök. Számos híres fizikus – Feynman, Dirac, Einstein – is elégedetlen volt azzal, hogy a modern elméletek önkényes „trükkökkel” kompenzálják az elméletileg jelentkező végteleneket.
Az elméletalkotás további rétegeiben a fizikusok jelentős része egy még mélyebb, egységesebb elméletben reménykedik, amelyben minden univerzális paraméter, így a tömegek és más állandók értéke is természetes módon következik. Mind az alapelemek, mind a kibontakozó összetettebb elméletek kapcsolata adja fel a kérdést: véletlenszerű vagy szükségszerű a világegyetem paramétereinek beállítása?
Az adás nem csupán fizikai elemzés, hanem analógiákon keresztül segíti a megértést, például azzal, hogy a természet törvényeit a véletlenszerűen kilőtt nyílvesszőhöz, illetve a célzott találathoz hasonlítja. A kérdés: „Vajon a természet mindössze a vak véletlen műve, vagy valami mélyebb ok áll a háttérben?” – hangsúlyos marad a gondolatmenet során.
