Mi lenne, ha az univerzum alapvető építőkövei valójában apró, rezgő húrok lennének? Ebben a beszélgetésben felvetődik a kérdés, létezhetnek-e extra dimenziók, és ha igen, milyen elméleti és kísérleti módszerekkel próbálhatnánk feltárni ezeket – például miért szükségesek a húrelmélet működéséhez további térbeli dimenziók, és hogyan modellezhetjük a valóságunkat ezek figyelembevételével?
A diskurzus középpontjában a húrelmélet áll, amely a gravitáció kvantummechanikai leírásán keresztül igyekszik áthidalni Einstein általános relativitásának és a kvantumtérelméletnek az ellentmondásait. Szó esik arról, hogy ezek a keretrendszerek egyenként elképesztő pontosságúak, de közös alkalmazásuk során problémák, például ún. katasztrofális végtelenek jelentkeznek.
Felmerül az a gondolat is, hogy az általunk ismert elemi részecskék, mint az elektronok és kvarkok, nem bonthatók-e még tovább – a húrelmélet válasza szerint igen, és ezek az úgymond „rezgő” húrok különböző vibrációs állapotaik révén különféle részecskékként jelenhetnek meg. Azonban ezek a húrok annyira elenyészően kicsik, hogy közvetlenül csak energiaskála szempontjából hatalmas – például a Naprendszer méretével összemérhető – gyorsítókban lehetne kimutatni őket.
Összehasonlítják a húrelmélet megismerésének kihívásait a standard modell sikerével: míg a jelenlegi elméletek számos szabad paraméterrel operálnak, a húrelméletben ezek a paraméterek az extra dimenziók geometriájához kötöttek. Felvetődik, hogy ha megtalálnánk a megfelelő „konfigurációt”, előre kiszámíthatnánk ismert részecskék tulajdonságait.
A videó izgalmas kérdéseket vet fel: Hogyan lehet ilyen bonyolult, magas dimenziós geometriákkal számolni (akár mesterséges intelligenciával)? Milyen következményekkel járna, ha más idő-dimenziók is léteznének? Lehetséges-e új fizika felfedezése e paradigmán belül, vagy maga a húrelmélet csak matematikai kirándulás? Végül szó esik az elméleti fizikusok és matematikusok kölcsönhatásáról, a szimmetria szerepéről, dualitásokról, tükrözési szimmetriáról – és ezek mind arra ösztönöznek, hogy mélyebben gondolkodjunk a valóság szerkezetéről.
