Az univerzum elképesztő méreteit próbáljuk felfogni, miközben egyetlen porszemnyi bolygón élünk, amely épphogy része a Tejútrendszer több százmilliárd csillaga között. Tudósok és gondolkodók generációi kutatták a kérdést: mit rejt valójában a tér, és hogyan ismerhetjük meg a mindenséget saját, korlátozott nézőpontunkból?
A film bemutatja azt a tudományos utazást, amelynek során az emberiség először képzelte el a világegyetemet végesnek, majd felismerte annak végtelenségét és dinamikáját. Olbers paradoxonja nyomán felmerül, hogy ha az univerzum valóban végtelen, miért sötét az éjszakai égbolt? Ehhez kapcsolódik a csillagászati távolságmérés fejlődése: Herschel, Leavitt és Hubble új módszerekkel tágították a világegyetemről alkotott képünket, fokozatosan felismerve, hogy csillagrendszerünk csupán egy a sok közül.
A dokumentumfilm nemcsak a csillagászat, hanem a geometria és a matematika forradalmi áttöréseit is ismerteti. Felidézi, hogyan helyezte át Einstein a teret és az időt egy dinamikus, változó szerepbe, ahol a gravitáció nem rejtélyes erő, hanem a tér görbületének következménye.
Felmerülnek olyan alapvető filozófiai és tudományos kérdések, mint: Van-e a térnek önálló létezése, szerkezete? Létezik-e vége az univerzumnak, vagy örökké tágul? És mi az a sötét energia, amely gyorsítja a világegyetem tágulását, miközben elkerülhetetlenül elnépteleníti a látható univerzumot?
