A világegyetem keletkezésének pillanataiban az anyag, az energia és a fizika törvényei kaotikus és extrém körülmények között formálódtak. Ezekben a percekben minden, amit ma ismerünk, egyetlen pontból indult ki, ahol az univerzum születését és tágulását a gravitáció, valamint a többi erő határozta meg – kérdéseket vetve fel arról, milyen törékeny az egyensúly a kozmikus folyamatokban.
A különféle kozmikus robbanások és egzotikus égi jelenségek – szupernóvák, magnetárok és gamma-kitörések – alapvetően befolyásolták az ismert anyag és elemek eredetét. A csillagok életciklusa, valamint az extrém események során felszabaduló energiák mind formálták azokat az elemeket, amelyek a bolygókat és végső soron minket is létrehoztak. Mi lehet az oka annak, hogy néhány ilyen esemény túléli az elképesztő erőket, míg mások pusztuláshoz vezetnek?
Izgalmas kérdéseket tár fel az is, hogy miért vannak a napunkhoz hasonló csillagok, amelyek viszonylag nyugodtan fejezik be életüket, míg más égitestek, például a kettős rendszerekhez tartozó fehér törpék vagy a szuperóriás csillagok, hatalmas robbanással érnek véget, újabb elemeket szórva szét a kozmoszban. Vajon mi határozza meg, milyen sorsa lesz egy csillagnak, és hogyan járul hozzá a teljes világegyetem fejlődéséhez?
Az univerzum nemcsak csillagászati eseményeknek ad otthont, hanem olyan meglepő és szélsőséges helyszíneknek is, mint a Jupiter holdja, az Io, vagy a Saturnusz jeges Enceladusa, ahol vulkáni és krio-vulkáni folyamatok zajlanak. Felvetődik a kérdés, miként befolyásolhatják a napjainkban is aktív vulkanizmus és a bolygók belső energiái a bolygók és holdak fejlődését – sőt, akár az élet lehetőségét is.
A kozmikus katasztrófák mellett a Napunk is képes pusztító erejű napkitöréseket és koronakidobódásokat produkálni, amelyek globális hatással lehetnek a Földre. Vajon mennyire vagyunk kiszolgáltatottak ezeknek a naptevékenységeknek, és teljesen fel vagyunk-e készülve az ilyen kozmikus fenyegetésekre?
