Az univerzum elképesztő méreteit szemléltető hasonlatokkal indulunk: a Nap csak egyetlen homokszemnyi a galaxisunk csillagai között, de maga a Tejútrendszer is csupán egy a százmilliárd galaxist számláló univerzumban. Felvetődik a kérdés: mi mindent tudtunk meg a világegyetemről úgy, hogy egy jelentéktelen bolygóról szemléljük azt?
Történelmi visszatekintés következik: hogyan változott az emberek világegyetemről alkotott képe? A szupernóva-robbanásoktól kezdve Thomas Digges merész elképzeléséig, miszerint a csillagok végtelen világűrben helyezkednek el, végigjárjuk a megismerés útját. Felmerül az Olbers-paradoxon: ha a világegyetem végtelen, miért sötét az ég?
Az asztronómia technológiai mérföldkövei is bemutatásra kerülnek: William Herschel távcsöveivel feltárja a Tejútrendszer szerkezetét, majd Henrietta Leavitt és Edwin Hubble munkája révén derül ki, hogy galaxisunk csupán egy a sok közül. Ez alapjaiban változtatja meg az univerzumról alkotott addigi képet.
Matematikai és fizikai kérdésekkel is foglalkozik az anyag: miként értelmezhető a tér alakja, görbülete? Hogyan forradalmasította Gauss, Riemann és később Einstein a tér és az idő fogalmát? Megismerjük, hogy a tér nemcsak passzív háttér, hanem magának a gravitációnak az oka is lehet.
A megfigyelések szerint az univerzum tágul, sőt gyorsulva tágul, melyet a rejtélyes sötét energia okoz. Feltárul a világegyetem kezdete, a nagy bumm, és az annak maradványaként jelen lévő kozmikus háttérsugárzás.
Áttérünk a „semmi” fogalmához: mit értünk az üresség és vákuum alatt, és miért olyan nehéz valóban üres térfogatot létrehozni? Történeti példák, kísérletek és filozófiai kérdések boncolgatják, hogy vajon létezik-e abszolút semmi.
Az üresség tanulmányozása révén feltárul, hogy a vákuum is alapvető fizikai tulajdonságokkal bír: fényt továbbíthat vagy sem, és a fényt hordozó „éter” létezésébe vetett hit cáfolata is fontos szál. A kvantumfizika világába jutunk, ahol a Heisenberg-féle határozatlansági reláció következményeként még az üresség is tevékeny, „pezsgő” – állandóan részecskék és antirészecskék pillanatnyi megjelenésével.
Paul Dirac elméleti áttörése mutatja meg, hogyan keletkezhet részecske és antirészecske „semmiből”, és hogyan teheti ez elevenné a kvantumvákuumot. Ennek kísérleti bizonyítását Willis Lamb mérésének eredménye adja, ahol a vákuum fluktuációi az elektron pályáját is befolyásolják.
Végül a kvantumvilág jelentősége az egész univerzum szerkezetére is kiterjed: az ősrobbanás utáni legkorábbi pillanatok kvantumfluktuációi vetik meg az alapját a galaxisok kialakulásának, és a világegyetem is a semmiből – a kvantumvákuumból – jöhetett létre.
Feltárul, mennyire mélyen kapcsolódik össze a „semmi” és a „minden” fogalma: a világmindenség szerkezete, eredete és jövője is attól függhet, mit értünk valójában a semmin. A témát számos tudománytörténeti, filozófiai és modern fizikai kérdéssel járja körül a film.
