A 20. század közepén a tranzisztor megjelenése alapjaiban rengette meg az elektronikai ipart, különösen a vákuumcsövek gyártóit. Sokan úgy vélték, a vákuumcső korszaka véget ért; azonban az amerikai óriáscég, az RCA, nem adta fel olyan könnyen. Komoly erőforrásokat fektettek be annak érdekében, hogy újjáélesszék ezt a technológiát, és 1959-ben bemutattak egy forradalmi csőtípust.
A történelmi visszatekintés során feltárul, miként váltak a vákuumcsövek a huszadik század első felének kulcskomponenseivé. Feltalálóik – mint Edison, Fleming vagy Lee De Forest – mind egy-egy új felismerést vagy technikai újítást tettek hozzá, amíg a rádiózás, majd a televízió és a számítógép világát meghatározták.
Az RCA sikere részben az okos szabadalmi stratégiáknak és piacbefolyásolásnak volt köszönhető, elsősorban Amerikán belül, de később nemzetközi szinten is. A vállalat szorosan összefonódott a vákuumcső fejlesztésével, és törekedett arra, hogy modernizálja azt a tranzisztor jelentette kihívás ellenére.
Bemutatásra kerül, hogy bár a tranzisztor ígéretes újítás volt, kezdetben megbízhatósági és gyártási gondok nehezítették elterjedését, különösen a nagy teljesítményű, frekvenciás vagy ipari alkalmazásokban. Az RCA újításai – például a Nuvistor cső fejlesztése – éppen ezeket a piaci réseket célozták meg.
Kiderül, milyen stratégiai válaszokat adott az RCA a tranzisztor térnyerésére: egyszerre folytatták a félvezetők kutatását és modern vákuumcsövek fejlesztését, miközben a vállalat üzleti modelljében és kutatási prioritásaiban is jelentős változások következtek be.
Kérdésként merül fel, vajon az RCA mennyire tudta volna átvenni a vezető szerepet a félvezetőiparban, illetve milyen örökséget hagyott a vákuumcsövek korszakának végén az elektronika fejlődésére és a globális technológiai versenyre.
